Berlini Fal

berlini falA berlini fal 1989. november 9-én omlott le a berlini fal, amelyet 1961. augusztus 13-án kezdtek építeni. A fal teljesen körülvette Nyugat-Berlint, teljes hossza 155 km volt.







berlini fal határa Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin között
berlini fal egykori határ Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin között

Németország történelem
A bonni hírszerzés figyelmeztetett a berlini fal építésére

Az eddigi ismeretekkel ellentétben a bonni hírszerzés állítólag már korábban figyelmeztette az akkori nyugatnémet kormányt, hogy a keletnémet kommunista vezetés egy Berlint kettéválasztó létesítmény építésére készül.

Minderről azok a mostanáig szigorúan titkos dokumentumok tanúskodnak, amelyeket a szövetségi hírszerzés a hírhedt berlini fal - 1961. augusztus 13-án megkezdett építésének közelgő 50. évfordulója alkalmából - csütörtökön hozott nyilvánosságra.
Amennyiben a szóban forgó dokumentumokban foglaltak megfelelnek a valóságnak, az merőben új fényben világítja meg az öt évtizeddel ezelőtt történteket. Az akkori nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer, valamint Willy Brandt - aki abban az időben Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt - egyaránt azt állította, hogy a fal építéséről előzetesen semmifajta információja nem volt.
forrás: MTI

berlini fal leomlása
berlini fal leomlása

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) 1989-es leomlása a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott. A létesítmény legnagyobb részét a két német állam egyesülése után lebontották, napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak.

Szökés a falon át - Hetvenötezren börtönbe kerültek - Nyolcszázan meghaltak menekülés közben

A berlini fal rendeltetése az volt, hogy megakadályozza a keletnémet állampolgárok tömeges méretû menekülését Nyugat-Berlinbe. Az addigi 80 szektorátlépõ helyett csak 12 maradt nyitva. A 155 kilométer hosszú, az NDK területén egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfalrendszer vonalán 300 figyelõtorony és 43 föld alatti torony volt. A "határ" 50-100 méter szélességben a pártállami területen tilos zóna volt mindenki számára, megközelíthetetlenségét az állig felfegyverzett határõrökön kívül kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárkok és külön gépkocsiút biztosította.

lelőtt menekülő a berlini falnál aki a szögesdróton vérzett elA volt Kelet-Németországban több mint 75 ezer embert börtönbe zártak azok közül, akik megpróbáltak átmenekülni Nyugat-Németországba a berlini falon keresztül. Több mint 800 személy meghalt menekülés közben. A tudósok által most nyilvánosságra hozott adatok szerint minden nap átlag hét embert letartóztattak 1961 és 1989 között a berlini falnál. Több ezer menekülő határőr a berlini falnálhatárőr is volt a próbálkozók között, körülbelül 2500-an át is jutottak a nyugati oldalra. Ötévenként azonban 5500 határőrt is börtönbe zártak. A kutatók arra is rájöttek, hogy a fal megépítésének évében a Stasi körülbelül 50 ezer emberét és összes anyagi forrását arra fordította, hogy megállítsa az embereket, el ne hagyhassák otthonukat. Akik megpróbáltak elmenekülni, azokat letartóztatták vagy arra kényszerítették őket, hogy kémkedjenek. A 809 személy közül, aki meghalt menekülés közben, 250-et a berlini fal tövében öltek meg, 370-et a keleti és a nyugati határ között, 189-et pedig akkor, amikor a Balti-tengeren át próbáltak elmenekülni. A fal utolsó halálos áldozata egy 22 éves fiatal volt, akit 1989. február 6-án lõttek agyon.

Érdekességek a berlini falról

cseresznyefák a berlini fal helyénAz Asahi TV 1990-ben gyűjtést rendezett Japánban abból a célból, hogy a berlini fal helyét cseresznyefákkal ültessék be. Az összegyűlt egy millió euróból 10 000 cseresznyefát ültettek Brandenburgban és Berlinben.

A keletnémet Reichsbahn felelt az épülő fal anyagának helyszínre szállításáért. A nyugat-berlini vasúti hálózatot is a Reichsbahn üzemeltette, ezért a falhoz építőanyagot szállító vonatok átjártak Nyugat-Berlinen.

A berliniek által egyszerűen csak Kacsacsőrnek nevezett kertes terület határvonala furcsa kanyarokat írt le. A háborúban győztes szövetségesek a tömböt egyenlő részekre osztották fel, ahol minden egyes keleti teleknek két nyugati szomszédja volt. A kiskertek művelését a fal felépítése után sem hanyagolták el, de csak az NDK „legmegbízhatóbb” polgárai (többnyire párttagok) lehettek itt tulajdonosok.

1988. július 1-jén területcsere zajlott le Kelet- és Nyugat-Berlin között. A fal nyugati oldalán lévő, de az NDK-hoz tartozó ún. Lenné-háromszög addig gyakorlatilag területenkívüliséget élvezett, lakói hajléktalanok és a nyugati törvényekkel szembekerült szélsőbalos aktivisták voltak. A területcsere bekövetkeztekor a nyugati rendőrség azonnal megszállta a területet, amelynek lakói a berlini falon átmászva az NDK-ba menekültek, ahonnan az NDK népi rendőrsége órákon belül visszatoloncolta őket Nyugat-Berlinbe.

Az egyezményeknek megfelelően a nagyhatalmak még a hidegháború legfagyosabb óráiban is járőröket indíthattak egymás területére. A fal felhúzását követően az amerikai katonai egységek tüntetően, napi 12 alkalommal mentek át járőrözni a szovjet szektorba. A szovjet egységek a járőrözés mellett gondoskodtak a brit szektorban, a Tiergartenben álló (a környezetétől szögesdróttal elkerített) szovjet hősi emlékmű folyamatos őrzéséről is.

Nyugat-Berlin körül az NDK-területébe ágyazva, de attól teljesen elszigetelve 10 nyugati exklávé létezett. Ezek közül az egyetlen lakott a Berlin délnyugati részén fekvő Steinstücken nevű falu volt. 1951-ben a szocialista állam megkísérelte a terület elfoglalását, de a lakosság ellenállása miatt ez nem sikerült. Steinstücken egy rés volt a falon, mivel az odavezető utakon csak tankakadályok álltak. A területen különösen gyakoriak voltak a határőrök dezertálásai. A fal felépítésekor a területre vezető utat az NDK teljesen lezárta, ezért az amerikai hadsereg helikopter-leszállót épített és állandó „helyőrséget” hozott létre Steinstücken egyik portáján. A megoldást 1972 őszén egy bonyolult területcsere és alku hozta el, amikor a két állam kiegyezett egy 20 méter széles korridor létesítésében. A korridort és a települést az NDK ekkor egy külön „steinstückeni fallal” vette körül.

1972-ben az NDK és Nyugat-Berlin vezetői megállapodtak, hogy a nyugati szektorok kommunális hulladékát az NDK szeméttelepein rakják le.

A határsáv megszűnésének egyetlen vesztesei a falak közötti gondozott főben elszaporodott és szinte háborítatlanul élő nyulak lettek. Az lebontás után Nyugat-Berlinbe költöztek át. 2009-ben dokumentumfilm készült róluk, amelyet a Duna Televízió mutatott be.

berlini fal látkép berlini fal építése berlini fal lebontása berlini gyerekek

Berlin

- Futás.Net -