Versenybeszámoló – Phu Quoc, Vietnám
Május első felében egy igazi egzotikumnak számító versenyt rendeztek Vietnámban, a Phu Quoc szigeti félmarathont. A verseny 10 kilométeres betéttávján Vietnámban dogozó hazánkfia, Budai Lajos is részt vett. Az Ő beszámolója következik…
Rövid hazalátogatás után szerdán értem vissza Hanoiba és úgy tűnt, hogy most nem lesz olyan nehéz az időzóna-utazás miatti átállás, legalábbis csütörtök-péntek egész jó volt. Szombat reggel repültem át Hanoiból Phu Quoc szigetére. Reggel 6-kor indultam ki a reptérre, ekkor már nem éreztem oly’ frissnek magam, de a repcsin pihentem, rövid volt a repülőút is (1,5 óra). Bejelentkezés a hotelbe, majd próbáltam aludni, de nem ment. Reggel esett az eső a szigeten, mellé meleg is volt, már lehetett sejteni, hogy a versenyen közel sem ideális állapotok lesznek… A hotel kiváló volt egyébként, nem öt csillag, de minden nap közvetlenül a tengerparton vacsiztam és reggeliztem, és csak a tenger hullámzása okozott némi zajt…
Délután fél négykor volt a rajt, így a hotelből kettőkor elindultam a 300m-re lévő rajthoz a tengerparton. Gondoltam, legyek ott időben, rajtszám felvétel, fényképek, bemelegítés stb… A rajtszám átvétel viszonylag zökkenőmentes volt, miután megtaláltuk a versenyközpontot egy amerikai csajjal futottam össze a keresésben, vele mentünk aztán (ő talán 3. lett a félmaratonon végül), meg dumáltunk, mint oly’ sokan, ő is angolt (amerikait) tanít Vietnámban pár hónapig. (Belegondoltatok már, hogy neki milyen “könnyű”? Ez az anyanyelve, ha van érzéke és kedve, akkor elugrik egy nem-angol országba és ott tanít, közben utazik és világot lát…)
Szóval, rajtszám és trikó átvétel, aztán csináltam és csináltattam 1-2 képet, felraktam a rajtszámot és gondoltam melegítek… Az időjárásról néhány szó: nehéz belőni, de kb 35 C fok lehetett, ami napon ugye több, ehhez társult a 80% páratartalom… Kocogtam 2 kilit, ami után úgy néztem ki, mint aki fél órát zuhanyzott…, az első kilit jelző tábláig mentem, de miután kb 5 perc alatt megtettem, így sejteni lehetett, hogy nem jó helyen van, hisz kb. 6 perces tempóban melegítettem. Volt pár repülő is, aztán beálltam a rajtba..., gondoltam, majd óvatosan kezdek, aztán meglátjuk.. Háát, óvatosan kezdtünk… Egy srác elrohant előre, róla utólag kiderült, hogy félmaratont ment 1:19-re.. Ebben az időben, őrült… Volt egy boly mögötte, négy fő és nem nőtt a távolság köztünk, így felzártam rájuk, hátha könnyebb együtt. Első kili 3:28 lett, de tudtam, hogy rövidebb és kb. olyan 4 – 4:05-ös tempót mehettünk, gondoltam ez okés... A második kilinél 7:09-nél voltunk, de a tempó egyenletes volt, nem éreztem, hogy tragédia lenne, egészen 3,5 – 4 kiliig, ahol is beláttam, hogy vissza kell váltanom. Leszakadtam a csapatról, úgyis mind félmarcsis volt, mentem a magam tempóját, már elég lassan… Négy és félnél utolért, és le is hagyott egy 10 kilis versenyző (10 kilisek kék rajtszám, félmarcsisok piros – ennek lesz még jelentősége...). Elértünk a – szerintem – fordítóhoz, de látom, hogy a srác megy tovább, mondom, mi van??? Majd visszafordul, találkozunk a fordítópontnál, ahol is a szervezők közlik velünk, hogy eszünk ágában se legyen itt visszafordulni, hanem menjünk tovább…??? A dolgot úgy kell elképzelni, hogy volt 2 db tábla: az egyiken pirossal, hogy 21 km és egyenesen tovább, a másikon kékkel, hogy 10 km és egy kunkori nyíl, azaz fordulj vissza… A sráccal ketten próbáltuk magyarázni, hogy kedves szervezők, nézzétek kék rajtszám, kék tábla, visszanyíl… De továbbküldtek minket… Jó, mi mentünk. Kb. 300 m múlva ott volt az 5 kilis tábla… Kérdésem: vajh a visszafordító tábla akkor miért nem itt volt???? Itt persze nem volt senki, így megfordultunk és vissza, a srác ellépett picit, nem mentem vele, nem bírtam. Mögöttünk senki, azaz második voltam itt. Egészen a visszafordító tábláig, ahol is hirtelen a negyedik helyen találtam magam, miután az utánunk jövők megfordulhattak itt… Bevallom, ezen eléggé lehangolódtam, lelkileg és persze fizikálisan is visszaestem, gyakorlatilag azon gondolkodtam, hogy a célba hogyan érek be… A közvetlenül előttem lévő srác és köztem nem nőtt, de nem is csökkent a távolság, átváltottam robotpilótára és próbáltam túlélni… Aztán látom, hogy a második helyen álló srác belesétál.. Lehagyta az előttem addig harmadik helyen levőt, aztán én is..., majd a most már második srác is sétált, őt is lehagyom valahogy, merthogy én kocogok, ő sétál… Közeledik a cél és tudom, hogy nem a rajtnál van a cél, hanem le kell futni a partra, ami kb. 500 m plusz. Itt már előjön valami és utolsó tartalékaimmal próbálom emelni a térdem és hajrázni, ez belülről úgy tűnik, hogy 6 perces tempóból beváltok 5:30-ba… de a mögöttem lévő srác nem ér utol…
A célban közlik, hogy harmadik vagyok, hát, én eléggé másként éltem meg… Megnéztem a beérkező papírt, azon persze második voltam… Ezután fél óra nagyjából kiesett, azt tudom, hogy az ásványvíz kupakját nem bírtam lecsavarni, megkértem valakit, majd ültem, ittam, ettem banánt, az szerintem segített… Az adminisztrációs nehézségek miatt sajnos az eredményhirdetésen a dobogóra nem tudok fölállni, de aztán a főszervezővel tisztázzuk, hogy végül második lettem, és az eredménylistában már jól szerepelek.
A Phu Quoc szigeti versenynek versenyszervezésileg van még hova fejlődnie, viszont a táj, a környezet meg a miliő összességében mindenképpen „riszpekt”!
Budai Lajos
A 2012-es verseny összefoglaló videója.
2013-as eredmények: 10 km, félmaraton.
Futóversenyek:
2024 April; 2024 May; 2024 June; 2024 July; 2024 August;