rekortán - atlétikai pályák

 

A Tótfalusi István szerkesztette Magyar Etimológiai Szótár szerint a rekortán nem más, mint „aszfaltból és műanyagból készült rugalmas anyag atlétikai pályák burkolására”. De lássuk csak, honnan ered, meddig is nyúlik vissza valójában a gumiszerű rugalmas atlétikai pályák története…

A rekortán szó eredete

Szintetikus atlétikai pályák a hatvanas évektől készülnek, az egyik első ilyet, a müncheni olimpiáét a Rekortan GmbH gyártotta le. Innen került Magyarországra, valamint a köznapi nyelvhasználatba a rekortán márkanév. Ha igazán pontosak akarunk lenni, tudnunk kell, hogy más atlétikai pályákat gyártó cégek is vannak, ők nem rekortán technológiával dolgoznak. Ez esetben nem teljesen helytálló, ha pl. a Mondo pekingi olimpiai pályájára azt mondjuk, hogy rekortán, mert, hogy ez Mondo-borítás, még ha köznyelvi értelemben mindannyian értjük is, hogy rekortán jellegű pályáról van szó…

A szintetikus atlétikai pályák története

A szintetikus pályák alapjául szolgáló poliuretánt Otto Bayer kísérletezte ki 1937-ben. Széles körű németországi alkalmazása a második világháború alatt terjedt el, amikor is a tengelyhatalmak nem fértek hozzá a természetes gumi piacaihoz Délkelet-Ázsiában. Az 1950-es évekig szabadtéren salakos, földes, homokos pályákon sportoltak (a fedett pályák pedig faburkolatból készültek). Ugyanakkor egyre többször fogalmazódott meg az igény olyan pályák építésére, amelyek –elsősorban szabadtéren- minden időjárási körülmények között alkalmasak a versenyzésre. Az első rugalmas borításokat a 3M felkérésére az APS (Athletic Polymer System) gyártotta le. Ezeket a felületeket a 3M lóversenyekre szánta. 1956-ban, a Melbourne-i olimpián már megjelent a szintetikus borítás is, mint a bemelegítő pálya „takaró” felülete. A ’60-as évek Észak-Amerikájában már sorra épültek az egyetemeken a szintetikus pályák, és a ’68-as mexikói olimpián megtörtént a pályaborítás első komolyabb nemzetközi fellépése is. Azóta nincs olimpia „gumipálya” nélkül.

Higanymizéria

A ’90-es évek eleje óta a közvéleményt erősen foglalkoztatja a túlzott higanyhasználat kérdése. A széntüzelésű erőművek, az amalgám tömések, a lázmérők stb... egyaránt olyan veszélyes higanyforrások, amelyek károsak lehetnek az emberi szervezetre nézve. Komoly kritikák és aggodalmak fogalmazódtak meg a higannyal, mint a központi idegrendszert károsító anyaggal szemben. Az USA-ban és az EU-ban is rendeletek, ajánlások sora született a higanyfelhasználás korlátozása érdekében. A „gumipályák” is hamar az egészségvédők látókörébe kerültek, hisz készítésükkor higanyt használtak katalizátorként. A higany késlelteti a frissen „felkent” pályák száradási folyamatát, ami alaposan csökkenteti a gyártási költségeket, de a hosszú távú egészségkárosító hatás lehetősége egyértelmű... Ohio-ban pl. megvizsgálták az iskolai tornatermek borításából felszálló higanygőzt, és megállapították,hogy ez jellemzően magasabb érték, mint amit az OHIO-i egészségügyi intézet ajánl, ami 1 microgramm/köbméter. Jelenleg ott tartunk, hogy a nagy márkanevek, a Mondo, a Polytan, a Tartan esetében már nem alkalmaznak higanyt. Sőt, a gyártók egyre inkább újrahasznosítható termékek alkalmazására törekednek…


Szöges cipő
Az angol nyelvben „spike” névre hallgató szöges cipők már a szintetikus pályák feltalálása előtt, salakon, füvön, döngölt földes pályán is használatosak voltak. Amikor a „gumipályákat” bevezették, tulajdonképpen csak a szögek hosszát, vastagságát kellett lecsökkenteni, hisz az új felület sokkal vékonyabb, keményebb és érzékenyebb volt a természetes talajformáknál. Fedett pályán, ahol a fapadló volt a szintetikus borítás elődje, viszont már eddig is igen rövid szögű cipőkben futottak.

A „jó” atlétikai pálya ismérvei
• magas szakítószilárdság
• ellenáll a különböző hőmérsékleti körülményeknek
• elvezeti a csapadékot
• rugalmas és kemény is egyszerre
• környezetbarát
• újrahasznosítható

Nagyobb/ismertebb pályagyártók:

APS (Athletic Polymer System)

Az első szintetikus pályákat gyártó cég, termékük „tartan” néven vált ismertté. A ’60-as években az USA-ban kezdtek pályaborításokat gyártani, eleinte Kaliforniában. Ők a skót kocka mintázat után a „tartan” névre hallgató pálya feltalálói. A világ vezető gumigyártó cége, az amerikai MCP leányvállalataként fogtak bele a „tartan” elkészítésébe az 50-es években, a 3M felkérésére. A 3M terve az volt eredetileg, hogy a lóversenyekhez használható rugalmas gumi felületeket hozzanak létre az APS-nél. A cég a mai napig a nagy amerikai egyetemek pályagyártója, az APS készítette az oregoni, az észak-karolinai, a virginiai egyetem vagy pl. a Dartmouth Kollégium pályáit is.
   

Conica

A BASF vállalata, ők „húzták fel” a 2009-es a berlini atlétikai világbajnokság pályáját. Ezen a pályán futotta Usain Bolt a 200 méter világcsúcsát. De például a 2010-es Gyémánt Liga több állomását is Conica-pályán rendezték (Stockholm, Róma, Zürich, Doha).


Conica Conipur borítású pálya

Mondo

1976-ban Montrealban már jelen voltak, és ők készítik a londoni olimpia atlétikai versenyeinek pályáját is. Szintetikus gumit és ásványi töltőanyagot használnak, a többrétegű pálya köztes rétege hatszögletű, rácsos szerkezetű, ami sokban javítja a pálya rugalmasságát, a futók ellépésének biztonságát. A pálya felső rétege anti-reflex, így nem nyeli el a lépéseket, miközben aszimmetrikus felülete segíti az egyenletes vízelvezetést Környezetbarát technológiát használnak, és termékeik hitelesített, nem veszélyes hulladéknak minősülnek. Pekingben 5 világcsúcs született ezen a borításon, idén utoljára a fedett pályás szezonban Taddy Tamgho hármasugró ért el kétszer is (február 20., március 6.) világcsúcsot Mondo-pályán.

 

Mondo atlétikai pálya és többfunkciós tornatermi borítás

Polytan

Az osloi Bislett Stadion, a londoni Crystal Palace, és hogy magyar vonatkozású pályát is említsünk, az új debreceni atlétikai pálya, vagy a Puskás Ferenc Stadion pályája is a cég munkája. Az 1998-as Budapesti Atlétikai Európa-bajnokság pályája Polytan – Pur eljárással készült. Magyarországon a Polytan technológiával a Németh és Társa Kft. Épít sportpályákat, honlapukon a Polytan – Pur eljárásról pl. a következő olvasható: „…egy polimer vegyületet terítünk el az alap (beton, vagy aszfalt – a szerk.) felületén, amelybe még folyékony állapotában egy meghatározott méret összetételű gumiszemcsékbôl készült adalékanyagot szórunk. Ennek a mérete és a sûrûsége hozzájárul a burkolat kiemelkedô rugalmasságához. A felület pontosan egyenlő elosztású és elôre meghatározott méretű színes gumiszemcsékből áll, amelyek biztosítják a tökéletesen homogén felületet. A jobb vízelvezetés érdekében a Polytan – Pur-ból készülő felületeket enyhén lejtős aszfalt alapra kell építeni….”

Sports Technology International

Az STI az Advanced Polymer Technology Corporation tagja. A cég által birtokolt rekortan technológiát 1969-ben alkalmazták először. A müncheni olimpia stadion 1972-es pályáját ők építették, majd különösen nagy kihívást jelentett számukra az 1984-es Los Angeles-i olimpia, ahol is 35 fokos hőségre kellett tervezni olyan felületet, amely ellenáll a magas hőmérsékletnek. A 2003-as stuttgarti atlétikai vb-n öt világcsúcsot futottak a cég által fejlesztett pályán. A 2009-es szingapúri ifjúsági vb stadionjának borítását is az STI készítette.

Ajánló: Atléták Tízparancsolata

Hogyan küzdött egy atléta a XIX század elején? Fair Play a sportban:
Athléták Tízparancsolata