Achilles-in tőfájdalom mezítlábas futásnál

[Dim]

Kedves Barna!

Én tavaly nyár végén kezdtem el barátkozni a mezítlábas futással. A lábam - és főleg a talpam - nehezen szokott hozzá, és pár hónap alatt is csak alig jutottam el 6 km-ig. De közben megfájdult az achilles-ínam csatlakozása a bal lábam bokacsontjánál. Eleinte azt hittem, ez is csak olyan fájdalom, mint a többi izomé, hogy nem szokta a szervezetem. A lábfejemen voltak valamilyen csomók, amik a cipős futások (drága nike cipőben) alakultak ki. Ezek elmúltak. Minden szép és jó lett volna, de a bal bokámnál az achilles-ín tövénél egyre jobban fájt. Ezért abbahagytam a futást. Egészen decemberig. A fájdalom enyhült, de nem múlt el. Igaz, gyalog azért jártam, amennyit kell, és biciklivel is közekedtem. De télen arra jutottam, hogy ha a pihentetéstől nem múlik el, akkor akár futhatok is.
A futás elején (kb 1km) fáj, de aztán elmúlik - mintha bemelegedne. A futás alatt a továbbiakban semmilyen fájdalmat nem érzek - ha direkt figyelem, azért érzem, hogy ott van. Csak utána. Ha többet futok (kb 10km), akár 2-3 napig is jobban fáj utána. Aztán visszatér a normál alapszintre.
Mindez a bal sarkamon csak, és egyértelműen az achilles-ín terhelésére jelentkezik a fájdalom. (Lábujjhegyreállás, visszaereszkedés). Maga a fájdalom azonban nem az ínon jeletkezik, hanem a csonton. Ha ki akarom tapintani, a bokacsontot kell megnyomnom hátul, az érzékeny. Mintha csont fájdalom lenne, de mégis csak az ínt terhelő mozdulatoknál. (Lehet, nem is az achilles-ínam fáj?)
Annyi talán még kapcsolódhat hozzá, hogy volt egy gerincsérvem, ami annakidején szintén a bal lábommozgását gátolta, s aminek a hatását pont a futással tudtam úgy enyhíteni, hogy gyakorlatilag azóta sem érzem.
Szívem szerint használnám a lábam, futnék, de nem akarok ínszakadásig jutni. Azt sem tudom, ez gyulladás-e egyáltalán. Fáslizzam? Egyáltalán ne mozogassam? Vagy mezítlábas séták segíthetnek? Ahogy néztem az achilles-ín tornagyakorlatait, teljesen olyan, mint maga a futás. Vagy 45 évesen esélyem sincs már, hogy átálljon a szervezetem az eredeti működésére?
Nem tudom, mihez kezdjek, hogy a bal lábam is úgy működjön, mint a jobb.

[Éngyógytornám]

Kedves Dim!

A mezítlábas futás nagy téma. Van akinek való van akinek nem és ezt látatlanban nem is lehet megmondani. A mezítlábas mozgás viszont szinte mindenkinek jó. Tehát séta, frizbi, torna, rohangálás, ugrálás, szökdelés, stb.
Amit bátran merek mondani, hogy a komfort érzeted legyen maximális. Tehát olyan cipőt vegyél futáshoz bármit is ajánl a szakeladó ami neked maximálisan kényelmes. Akkor is ha az ellenkezőjére akar bárki rábeszélni. Ha pedig mezítláb a legkomfortosabb, akkor semmit se vegyél. Nálunk nem ez az irányadó gondolkodásmód de más országok irodalmát megnézve találkozhatsz ezzel a hozzáállással.

Az az érzésem, hogy ha tapintható elváltozás nincs a lábadon, akkor valószínűleg edzésmetodikai hiba lehet a háttérben. Erre itt röviden annyit mondanék csak, hogy a jelenleginél sokkal változatosabb edzéseket csinálj! Tehát sok mezítlábas mozgás ami nem futás, ld. fentebb. És ne idegenkedj a törzs gyakorlataitól sem. Sokat számít a tartásban és ez által a bokád terhelésében.

Tehát a futóedzéseid ne csak futás álljanak, sőt! Legalábbis egy darabig. Tudom ez is fura gondolat. De így lehet felépíteni, hogy képes légy egyre hosszabb távon, panaszmentesen futni.

Ne add fel!

[Dim]

Nagyon köszönöm a gyors reakciót! Összefoglalva jól értem, hogy nagy pánik nincs annak ellenére, hogy már egy fél éve nem múlik ez a nyavaja?
Itt a fórumon olvastam, hogy van, aki kilómétereket gyalogol mezitláb ... ez nekem eszembe sem jutott eddig, pedig annyira természetes.
És, ha jól értem, Te is ezt javaslod. Meg, hogy tornázzak is futás mellett? Ez is olyan, amit magamtól ki nem próbáltam volna. (Meg kell vallanom, sokáig kerestem azt a sportot, amit egyáltalán képes vagyok csinálni - mármint lelkileg. S bár a Balatont is átúsztam már, az úszás sem tartozik ezek közé. Egyedül a futás. A torna sem. De ki fogom próbálni.)
Köszönöm a tanácsot, nekilátok, és ha van eredménye jelzem.

[Éngyógytornám]

Igen, jól érted. Jó esélyed van rá, hogy a változatosság megoldja ezt a problémát.

Várjuk a tapasztalataidat, üdv:

[alison]

Nagyon köszönöm, jelentkezem!

[Dim]

Alison reakcióját nem pontosan tudtam kapcsolni ide, de jó apropó arra, hogy beszámoljak a fejleményekről.
Sajnos még nem oldódott meg a probléma, de határozottan javult.
Felbuzdulva a mezítláb lehetséges jótékony hatásán, azóta nem hordok keménytalpú cipőt, csak puhatalpút, ami szinte mezítláb. Eleinte reméltem, hogy ez elég lesz, de 3 hónap alatt nem múlt el, bár határozottan enyhült a fájdalom. Sajnos nincs igazi lelki alkatom a rendszeres önfegyelmezésre, így a lépcsős gyakorlatot eleinte mellőztem. De nem múlt el a fájdalma, így utána megpróbáltam rendszeresen csinálni. Nem igazán ment. Ezért beépítettem a napirendembe a következő trükkel:
Mivel kerékpárral járok munkába, leeresztettem a kerékpár ülését kb. 15-20 centivel. Így, mikor tekerek, ha a pedál alsó állásánál kinyújtom a térdem, a sarkam mélyebbre kerül, mint a lábfejem. Ez szerintem olyan, mint a lépcsős gyakorlat. Csak remélni merem, hogy a hatása is hasonló. Már egy hónapja járok így biciklivel. Eleinte emiatt lassabban is mentem jóval, hogy a lábam alsó állásban lassan mozogjon, és legyen ideje nyúlni az achilles-ínnek. Mára már úgy tudok így biciklizni, mint régebben a magasabb ülésállással. Persze ez csak napi 2-szer 6 kilométer, de az inamnak - érzésre - jót tesz.
Mivel nekem a futásra a hátam miatt szükségem is van, ezért az elmúlt hónapban kénytelen voltam ismét elkezdeni futni is. Eleinte a hivatalos átállási módszerrel kezdtem, amit azóta megtudtam, hogy napi 30 perc mezítlábas sétából minden nap 1 perccel többet kell futni. Ez jó is volt kb 15 percig, de mikor már 15 perc volt a futás, és 15 perc a séta, akkor a sarkamnál már érezhetően kezdett terhelődni és ettől fájni ismét az achilles-in töve. Emiatt 17 percnyi futás után már inkább 6 kilométereket kezdtem el futni, mert ha már fáj a sarkam, legalább a hátam ne fájjon. Jelenleg úgy tűnik, jól bírja a sarkam a 6 kilométeres távokat, bár az első kilométeren még fáj. Ez a fájdalom kisebb, mint nyár elején. A 6 kilométeres távon nem merek növelni nagyon, nehogy túlterheljem az inam.
Összességében tehát felemásnak érzem a helyzetet. Egyrészt határozottan javul, másrészt meg még mindig nem múlt el.
Nem tudom, mennyi idő alatt tudnék végleg megszabadulni tőle, és azt sem, jó dolgokat csinálok-e most. A futásra a hátam miatt kényszerítve vagyok, tehát úgy tűnik, ezt már nem tudom tovább halogatni. Azonban megnyugtatna, ha megírnád, hogy a lépcsős gyakorlat helyett jó-e, amit a kerékpárral csinálok, vagy sem?
Ha vannak további ötleteid, amik segítenének, annak is nagyon örülnék.
És az is nagyon zavar, hogy még mindig nem tudom, mi miatt fáj a sarkam? Mi ez? Gyulladás? Valami túltelítődik benne, és nem tisztul ki? A keringésem, az öntisztító mechanizmusaimmal van a baj? Mi az a fájdalom, ami csak a terhelés elején jelentkezik, és alatta nem? Egyszerűen nem értem, mi zajlik bennem, és ez nagyon zavar.

Mellesleg, és szinte teljesen más: a régi kerékpáromon nem volt lengéscsillapító, így úgy szétrázta a kezemet - legalábbis ezt mondták -, hogy egy csomó keletkezett a bal csuklómnál. Ez is valami ínas dolog lehet. Végül eladtam a biciklim, és vettem új városit, ahol nem kell ránehezednem a kormányra, és tele van rezgéscsillapító dolgokkal. A csomó, hol kisebb, hol nagyobb lett azután is, de azóta is - több mint egy évig - megmaradt ... egészen kb egy hónappal ezelőttig. Akkor pár hét leforgása alatt eltűnt. Hogy pontosan mikor, nem tudom, mert nem nézegettem naponta. Eltűnt, és nem értem, mitől. Tudtommal nem csináltam semmit másként.
Ezt igazából ezért írtam le, mert ennek a csomónak sem tudom az okát. Amíg megvolt, azt hittem, a terhelés, a rázás az oka, de most, hogy eltűnt, elbizonytalanodtam.
Nem értem mi zajlik a szervezetemben, pedig úgy látszik, ha érteném, jó irányba lehetne terelni.
Ha tudnám/tudtam volna, mit kell csinálni a csomó eltüntetéséhez, már rég eltüntethettem volna.
Ha tudnám, érteném, mi zajlik a sarkamban, lehet, azt is el tudnám mulasztani?

[Éngyógytornám]

Kedves Dim!

Örülünk, hogy javul a helyzet. Igen, ügyes vagy, jó dolgokat csinálsz

Viszont mélyebben megérteni, hogy mi zajlik le benned nem látva téged és nem látva a mozgásod nem lenne felelősség teljes dolog. Érdemes lenne meg keresed valakit akiben megbízol és élőben folytatni az analízist.

Itt elvekről, szempontokról lehet írni, amit ha a fórumot nézegeted bőségesen megtettünk már. Persze mindig jönnek újdonságok de az nem megoldás a te individuális problémádra nézve. Ne add fel, jó úton jársz! Üdv:

[Dim]

További fejlemények:
2015 februárjában sikerült annyira túlterhelnem a sarkam, hogy a futás végére annyira élesen fájt, hogy meg kellett állnom. Emiatt teljesen abbahagytam a futást. Pihentettem egy évig. A fájdalom annyira enyhült, hogy már csak reggelente éreztem, míg bemelegszik, meg nagyobb terhelések után. De el nem múlt.
Emiatt végül elmentem egy gyógytornászhoz, aki viszonylag közel van hozzám. Megvizsgálta, és azt mondta, elváltozást nem észlel, szerinte nem a tömlő - bár az is vizenyős egy picit -, hanem az ínhüvely lesz a probléma forrása, de ez csak tipp. Az inak le vannak tapadva. Adott egy gyakorlatsort, ami nyújtja az ínszalagokat. 2 hét múlva remélhetőleg elmúlik tőle.
A két hét letelt, és bár a gyakorlatok nagyon jók voltak, érezhetően rugalmasabb most a testem, a fájdalom gyakorlatilag pont ugyanolyan.
Vissza kéne mennem hozzá, de eléggé úgy tűnik, hogy csak tippelget, ő sem tudja mi a probléma. És ha már fizetnem kell az egészségemért, szeretném remélni, hogy vezet is valahová az út.
Ezen információk alapján van valami tipped, hogyan tovább? Érdemes lenne Hozzád elmennem egy vizsgálatra? Van remény, hogy ez elmúlhat egyszer, és végre újra futhatok?

[Éngyógytornám]

Kedves Dim!

Igen, van remény. Talán már meg is oldódott, bocsánat, hogy én csak most találtam meg a bejegyzésed. Ha bármi kérdésed van, írj privátban!

Szép napot, üdv:

[andris05]

Kedves Dim!

Nekem is hasonló problémám volt. Sikerült megoldani. Ehhez fel kellett tennem a kérdést, hogy miért csak az egyik achillesem fáj, és miért csak a futások hatására. Nos, meglett a megoldás. Aprólékosan elemeztem a futótechnikámat (mezítlábas, vékony talpú cipőben), és rájöttem, hogy a bal lábamra - alig észrevehetően ugyan - erősebben lépek, aminek az okát a bal csípőízület merevsége, és balra, oldalra kimozdulása okozta.
(A te esetedben ugyanezt akár a gerincproblémád is kiválthatja.)
Szóval, a megoldás az lett, amit itt is ajánlottak: rengeteget tornáztam, nyújtottam, erősítettem (leginkább a far, csípő, hát, és hasizmokat), majd a futótechnika újraépítése következett az alapoktól. Mit mondjak, nem volt könnyű... Minduntalan vissza akart állni a mozgásom a kitaposott vágányra, de sikerült kitartanom, és a fájdalom már a múlté. Szóval, a tudatos futás hozta helyre a lábamat.
Remélem, hasznosnak találod a hozzászólásomat.

Üdv.: András

[Éngyógytornám]

Kedves András,

én hasznosnak találom