Vízi élmények: a titokzatoks víz

A titokzatos víz

A vízzel mint titokkal való megismerkedésnek sokféle módja van. Ezek közül az egyik az úszás. Amikor az ember úszni tanul, először le kell győznie az elemi szorongást, idegenkedést a víztől, s ehhez egész lelkéből meghozott döntésre van szükség. Aki nem ilyen döntést hoz, annak számára a víz idegen és félelmetes marad. A helyes döntés kifejezése a teljes elmerülés - nem véletlen, hogy sok felekezet, és a középkorig a katolikusok is, a keresztelést csak így tudták elképzelni.

Aztán meg kell tanulnia kinyitni a szemét. Nem mintha a víz alatt az emberi szem sokra volna képes. De a nyitott szem az élet és a bátorság jele. Egy úszószemüveg sokat segíthet ebben.

Aztán meg kell tanulnia mozogni a vízben. Egyfelől meg kell tapasztalnia, hogy a vízben ugyanazt, még többet is meg lehet csinálni, mint a szárazföldön. Másfelől azonban föl kell ismernie, hogy a vízben mindent csak lassabban lehet csinálni. A víz azáltal gazdagít, hogy nyugalmat és lassúságot kényszerít ránk. A víz lefog, hogy fölszabadíthasson.

A teljes szabadságot azonban csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha elszakadunk a maradék szárazföldtől is: az embernek meg kell tanulnia lebegni és siklani. Rá kell bíznia magát teljes egészében arra az elemre, amelybe belemerészkedett. A víz rendje csak akkor tárul föl számára, ha teljesen aláveti neki magát. Bizalom nélkül nincs ismeret, nincs tudás.

A víz talán legnagyobb ajándéka a súlytalanság, a lebegés. A lebegő ember teste a vízé, hogy lelke az égé. A víz megragad, elszakít minden szárazföldi biztonságtól, hogy megszabadíthasson minden nyomorúságtól, és fölfelé fordíthasson.

úszás közbeni vízi élmények Úszás és a víz

Amikor aztán az ember elindul a vízben, élő kapcsolatba kerül vele, helyesebben együttműködésre lép vele. Az úszás lényege ugyanis nem az úszó előrehaladása a vízben, hanem a víz és az úszó együttes mozgása és kölcsönhatása, ami egy elő kapcsolat kell, hogy legyen.

A mellúszó küzd a vízzel: amikor előresiklik, ő kerül fölénybe; amikor lendületet vesz, a víz szinte megállítja. A mellúszás csak látszólag könnyű úszásnem. A mellúszónak kell a legtöbbet tudnia a víz törvényeiről.

A pillangóúszó látszólag legyőzte a vizet: lábtempója kiiktatja a víz visszahúzó hatását. Győzelmének titka a levegő, ahonnan a lendületet kölcsönzi. Ez azonban drága és rövid lejáratú kölcsön, hiszen igen nagy erőkifejtést követel meg, amelyre legkésőbb minden második tempónál szükség van. Mégis, a pillangózó tapasztalata pótolhatatlan: a víz a zuhogó, örvénylő, fölcsapó, tajtékzó, felemelő erejét a maga teljességében csak neki mutatja meg.

A gyorsúszás csodálatos egyensúlyt teremt a víz és az úszó mozgása között; talán ezért is a legkönnyebb úszásnem: az eredetileg megtapasztalt statikus egyensúly dinamikáját bontja ki. A gyorsúszás a folytonossá tett siklás, a vízzel való együtthaladás. A láb - főleg a hosszú távokon - gyakorlatilag csak egyensúlyoz. Mégis ez, a vízzel való tökéletes együttműködés teszi lehetővé a leggyorsabb haladást. A gyorsúszás a magáért való úszás. Éppen ezért a gyorsúszó egyvalamit nem tehet meg a mozgás megtörése nélkül: nem nézhet előre. A gyorsúszó előtt - ellentétben a mellúszóval és a pillangózóval - nem lehet szárazföldi perspektíva, nem lehet biztos cél.

A hátúszó az egyetlen, akinek nem kell az arcát a vízbe merítenie, aki folytonos kapcsolatban van a levegővel. Ezért azonban fizetnie kell: a hátúszó nemcsak célt nem lát maga előtt, a gyorsúszóhoz hasonlóan, hanem még az irányt sem látja. A hátúszó az éghez köti magát - és mindig a végtelen felé úszik.

Végül azok az úszások, úszómozdulatok következnek, amelyek nem tartoznak a hivatalosan elfogadott úszásnemnek közé. Amikor játszunk a mozdulatokkal, a lehetőségekkel a vízben, és kitalálunk, átélünk valami csodálatosat. Ezeknél az úszásoknál magunknak kell felfedezni a víz segítő erejét, a folyamatos mozgás ritmusát, a levegővétel könnyedségét. Szabályok nélkül, versenyzés nélkül, csak az ellazultságra, összhangra, bizalomra hagyatkozunk, elmerülünk és átéljük a súlytalanságot, amikor egyé válunk a környezetünkkel, megszünik a külön létezés érzése, ott vagyunk a mindenség középpontjában. Ez felszabadít, az így keltett rezgések órákon, napokon át velünk maradnak, ezzel kiszabadítva az anyagba süppedésből, átemelve egy más dimenzióba.

Ha már a dimenziókról esett szó, egy szintén egyedi dimenzió a víz alatti világ. A mozdulatok még jobban lelassulnak, mint a vízfelszíni úszásnál, a csend, a nyugalom lesz az úr, a beosztás, takarékosság, odafigyelés mindenre, de legfőképen magadra. Ösztönszerűen befele fordulsz, mert a kinti nyugalom, és csend az energiáidat más irányba fordítja. Rengetegen tapasztalták már ezt meg, ők súlytalanok testben, felszabadulnak lélekben, és átveszik a mindenség egyensúlyát. A szabadtüdős, és palackos merülés csodálatos világa ez.